Augusztus 28-án visszaáll a rend, vagyis a Szabadság híd újra egy forgalmas, autók és villamosok által koptatott híd lesz. Az elmúlt majd két és fél hónapban Budapest legautentikusabb átkelője az igazi szabadság fellegvára volt. A hidat amúgy azért kellett lezárni, mert számos dél-budai pályát és peront újítottak fel, egyetemben a Gellért téri szakasszal és a híd budai felhajtójával.
Szeretem a régi bútorokat, mert különlegesek. Valódi történetük van, és lelkük. Nálam az egész érdeklődés a régiségek iránt nagyjából akkor kezdődött, amikor 16 évesen megörököltem nagyapám íróasztalát a hozzá tartozó tonett székkel. Eszmei érték azóta is. Már akkor megértettem, ezek a darabok egy életet ölelnek fel, emlékeket, melyekből már nekem is jutott, és tudtam, ezek a bútorok örökre velem lesznek. Azóta is csodálattal nézek a rám ruházott darabokra, és mára tovább bővült a tisztelni való berendezések sora. Hogy hozta az élet, hogy nem, az én kedves párom hozadéka szintén egy értékes gyűjtemény. Szecessziós stílust idéző íróasztal, robusztus komód és megkopott ruhásszekrény a nagymamától, és az abszolút ereklye: egy 19. századi hajóláda a dédpapától. Ámulatom határtalan volt az összebútorozás napján, azonnal megszerettem az új bútorokat. Azóta persze sok mesét hallottam már róluk, régi helyeikről is tudok, de azt hiszem a mi kis lakásunkban is igazi és hű helyük találtatott.
Hello Cafeblog!:) Ez a blog egy ujjászületett blog, új stílussal és új tartalommal megtöltve. Vagyis, hogy ez lesz a cél. Sokféle témáról olvashatsz majd, mert olyan sok minden történik a világban, de leginkább a fejünkben és a lelkünkben. Sok gondolatom van, sok írnivalóm, megpróbálom hát hasznosan kiadni magamból. Üdv tehát a “Pötty a kockán..” Kedves Olvasóm! Remélem jól fogod érezni magad itt! 🙂
