Szeretem a régi bútorokat, mert különlegesek. Valódi történetük van, és lelkük. Nálam az egész érdeklődés a régiségek iránt nagyjából akkor kezdődött, amikor 16 évesen megörököltem nagyapám íróasztalát a hozzá tartozó tonett székkel. Eszmei érték azóta is. Már akkor megértettem, ezek a darabok egy életet ölelnek fel, emlékeket, melyekből már nekem is jutott, és tudtam, ezek a bútorok örökre velem lesznek. Azóta is csodálattal nézek a rám ruházott darabokra, és mára tovább bővült a tisztelni való berendezések sora. Hogy hozta az élet, hogy nem, az én kedves párom hozadéka szintén egy értékes gyűjtemény. Szecessziós stílust idéző íróasztal, robusztus komód és megkopott ruhásszekrény a nagymamától, és az abszolút ereklye: egy 19. századi hajóláda a dédpapától. Ámulatom határtalan volt az összebútorozás napján, azonnal megszerettem az új bútorokat. Azóta persze sok mesét hallottam már róluk, régi helyeikről is tudok, de azt hiszem a mi kis lakásunkban is igazi és hű helyük találtatott.
Talán kissé furcsa és álomszerű a gondolatvilágom, de szeretek minden hozzám közel álló tárgyat, berendezést lélekkel felruházni. Szeretek törődni velük, nézegetni őket, és figyelni, ápolni őket. Számomra értékes minden ami régi, mert tudom, hogy mesélni is tudnának. Elképesztő élmény, amikor meglátom az íróasztalon azt a tintapacát, amiről tudom, hogy felmenőink borították oda, vagy éppen a szakadozó papírdarabokat a hajóláda oldalán, melyről még ki tudom olvasni: New York 1890. Tulajdonosa ugyanis zenész volt, és bizony ládája, ami ma már a mi örökségünk, sok szép várost látott pályafutása során. Sokszor megállok amellett szék mellett is, melyen még nagyapám ült és dolgozott esténként, előtte pedig az ő édesapja.. Ezek mind mind felbecsülhetetlen értékek, melyeket az öreg és kopott, de pont ettől gyönyörű bútorok hordoznak magukban. Talán nem vagyok egyedül az érzéssel..
Érdekesség:
.. a Tonett székről:
A szék megálmodója Michael Thonet német származású asztalos, majd később formatervező. Technikájának különlegessége a fa meghajlításában rejlik, melynek gondolatával az 1830-as években kezdett foglalkozni. Először vastag furnérlemezcsíkokat ragasztott össze, majd az így kapott rudakat gőzöléssel hajlította meg. Ez sokkal gyorsabb módszer volt, mint a kézi faragás, ráadásul ugyanolyan formákat több példányban tudott elkészíteni. A módszer olyannyira bevált, hogy a korábbi szék alkatrészgyártás után karosszékeket, kanapét és ágyakat is készített a hajlításos technológiával. Legelső bútoraira is jellemző volt a mai napig egyedülálló stílus: elegáns és könnyed, ugyanakkor tartós és rugalmas. Thomas később Bécsbe települt, karrierje ezt követően egyértelműen felfelé ívelt.
/forrás: wikipedia/
Köszönöm, hogy ellátogattál a “Pötty a kockán..” oldalára és elolvastad a bejegyzésem!
Kommentek